Ez merész húzás volt kádáréktól. Biztos minden második ember vagy ávos vagy párttag volt. Vagy mindkettő. A nép meg annyira be volt fenyítve, hogy nem mertek újabb forradalomba kezdeni, inkább összeszorított foggal mentek éljenezni...

szégyellheti magát az a 100ezer ember aki ezen ott volt

Ez már nem a rákosizmus volt, ahol - a régi vicc szerint - május elseje mindig is a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt: mindenkinek kikelet vonulni, de mindenki hazaszeretet volna menni.

Az sem igaz, hogy '56 októberében mindenki nagy forradalmár lett volna, mint ahogy most próbálják kozmetikázni - legfeljebb csak az ország egyik fele. A másik fele meg otthon maradt, mert egyszerűen félt a közkézen forgó fegyverek tömkelegétől, a spontán akasztásoktól, a fosztogatóktól és a felfordulást kihasználó köztörvényesektől. (Mint minden dicső forradalomnak és szabadságharcnak, természetesen a mi 1956-unknak is megvoltak a maga kínos árnyoldalai.) Főleg október 30., a pártház ostromakor történő lincselések után állt a közvélemény fokozatosan a karhatalom mellé, és Kádárban már azt az embert látták, aki - ha a rendszer fennmaradása árán is, de - végre rendet tesz és nyugalmat hoz.

Nos, az a több százezer ember ezért ment ki a térre.

A nemzet gerinctörésének napja.

Kíváncsi lennék, hogy Dr. Kicsi Kacsa, no meg fingerbangs hány esztendős, merthogy nem éltek akkor, az is biztos. Én 9 éves kisgyerekként éltem át az 56-os forradalmat. Szüleimtől azonban határozottan tudom, hogy az 1957. május 1-i felvonuláson való részvételre a munkahelyek egyáltalán nem kényszerítették dolgozóikat. A hatalmas, és bizony végtelenül lelkes és örömteli tömeg ÖNSZÁNTÁBÓL ment oda. Mivel a Városliget szélén laktunk, így volt szerencsém az erkélyről mindezt látni. Őszintén szólva se Kádár, se Dobi képével díszített táblát nem láttam a felvonulók kezében. Azt viszont láttam, hogy mindketten (plusz Marosán György és Dr. Münnich Ferenc) élő valójukban ott álltak a dísztribünön. Az egykori péklegény Marosán szenvedélyes hangú beszédet mondott (hogy mit, azt nem tudom, mert gyerek voltam), de a tömeg éljenzett és igencsak éltette a "Munkás-paraszt forradalmi kormányt", meg Kádár Jánost. Az eseményről és a korról bennem ezek az emlékek élnek mind a mai napig.

Na, hát ennyien nem voltak.

Nem voltam jelen,mert messze élek Budapesttől.2010 január 21-én sem voltam ott.Mert nem nem voltam párt rendezvényeken.1989 előtt ellógtam,elszöktem vagy egyszerűen nem mentem vonulni.Mi volt az eredmény? Nem volt előreléptetés,nem volt nagy a fizetésem.Túléltem.Alacsony a nyugdijam,mert nem voltam párttag,mert nem támogattam a kádári rendszert.Megjegyzem,hogy Kádárnak is megjött az esze,mert 1968 után jelentősen engedményeket adott a népnek.2012-ben a magyar ember elkezdett ismét hasonlón viselkedni,mint tette 1956 után.Alkalmazkodik a körülményekhez ' Ez az élet'