Alig néhány esztendővel a ’48-as szabadságharc leverése után, 1852-ben a Sváb-hegy déli lejtőjén, idilli környezetben alakult meg Schwartzer Ferenc ideggyógyintézete. A Budai Magán Elme- és Ideggyógyintézet, vagy ahogyan akkoriban nevezték, "magántébolyda", korát megelőzve a szelíd és céltudatos gyógyítás mellett kötelezte el magát, amibe remekül illeszkedett a nyugtató természeti környezet. 1921-ben a református egyház kezelésében megalakult a Siesta szanatórium, ahol többek között Babits Mihályt és József Attilát is kezelték. József Attila utolsó nagy szerelme, Kozmutza Flóra így ír az egyik látogatásáról "József Attila utolsó hónapjairól" c. könyvében:

[1937] Szeptember 3-án, pénteken délután (tehát azonnal az orvos engedélyezte napon) kimentem hozzá a Siesta szanatóriumba. A környezet barátságos, gondozott, szép volt, a kert nyáriasan üde, a levegő a locsolástól friss. Attila a kapubejáratban várt. Izgatott voltam, elfogódott. Ő sápadt, vékony, szeme karikás. Nem üdvözölt, halálos komolyan nézett a szemembe. Én is némán álltam. Az első szava kérdés volt: hozzá megyek-e feleségül? Az igenemre átölelt, felzokogott. Majd elkérdezte még sokszor - egy kicsit hitetlenkedve - és minden válaszomra még erősebben zokogott. "Meggyógyulok most már, itt az igazi orvosom."

A költő halála után Flóra Illyés Gyula felesége lett. Az intézmény a II. világháború alatt a Magyar Posta kórházaként működött. Ezt követően 1952-ig Kékgolyó utcai Állami Kórház volt a neve, napjainkban pedig az épület az Országos Onkológiai Intézetnek ad otthont.