Az első Buda és Pest közötti állandó Duna-híd építését az 1836. évi XXVI. törvénycikk rendelte el. Széchenyi 1837 januárjában nyilvános felhívást tett közé, melyben felszólította a vagyonos embereket, hogy vállalják el a költségek viselését, illetve minden hozzáértő szakembert, hogy ötleteikkel, tapasztalataikkal segítsék elő a jelentős építmény megvalósítását. Ennek számottevő eredménye nem lett. Ezután Széchenyi felkérte Sina György bécsi bankárt, hogy vállalja el az építkezés pénzügyeinek intézését. Az építésre többféle terv született, amelyek közül 1838 szeptemberében végül Willam Tierney Clark angol építőmérnök terveit fogadták el. Az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le, az elkészült hidat pedig 1849. november 20-án adták át a forgalomnak. A hídépítés egyébként akkoriban (is) elég költséges mulatságnak számított, a Lánchíd 13-szor annyiba került, amennyibe az ezzel egy időben épült Nemzeti Múzeum.
