Budapest Anno

Kedves olvasók!

Budapest felől a tekintetem egy időre szülővárosom, Pécs felé fordul. Egy új blogot indítok, ahol a 80-as években készült pécsi riportok, beszélgetések segítségével idézzük fel a város múltját, a 80-as évek hangulatát.

Akit érdekel a téma, az látogasson el a nemrég indult Pécsi Stúdió blogra is!

A Nevelési Központnál lévő buszvégállomás a 80-as évek elején

A tegnapi poszttal az 1956-os tematikus lapszemlénk végére értünk, a forradalmi különkiadás befejeztével a Budapest Anno ismét búcsúzik egy időre. Az újabb reinkarnáció azonban nem kizárt, valahol, valamilyen formában még mindenképpen találkozunk.

Szép napot mindenkinek!

"A szovjet tisztek, katonák elmondják, hogy őkét azzal az utasítással küldték: a fasiszták ellen kell harcolniuk, olyanok ellen, akik vissza akarják állítani a fasiszta rendszert. Amikor a lakosság elmagyarázza, hogy Magyarországon nincsen fasizmus, a magyar nép a szabadságáért, a független Magyarországért, a dolgozók jólétéért harcol, a szovjet tisztek szinte kivétel nélkül kijelentik, hogy nem fognak lőni a magyar népre, de ők is megértést kérnek a lakosságtól, mert ők katonák, parancsra jelentek meg. [...] Általában kivehető, hogy a szovjet katonák nem ismerik a valóságos helyzetet..."

Amikor november 4-én az újság megjelent, a forradalmat leverő szovjet roham már megintult.

Magyar Nemzet - November 4.

"Az MTI értesülése szerint pénteken délelőtt Záhonynál két páncélvonat jött át a határon. Szovjet vasutasok átvették a záhonyi vasútállomást. Kisvárdára az elmúlt éjszaka nagyobb páncélos egység jött be és Debrecenből is állandóan érkező szovjet csapatokat észlelnek. Szolnokon az elmúlt 24 órában nagyobb szovjet alakulatok, elsősorban harckocsik és páncélkocsik vonultak át nyugati irányban. Szolnok és Abony körül, ahol több napon át mintegy 200 harckocsi ásta be magát, a harckocsik most nyugati irányban sorakoztak fel."

November első napjaiban már Budapestre is sorra érkeznek az egyre aggasztóbb hírek a szovjet csapatmozgásokról.

Magyar Nemzet - November 3. (A kép kattintásra nagyítható.)

"Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat. [...] Bátran elmondhatjuk: ennek a felkelésnek eszmei és szellemi vezetői, előkészítői a ti soraitokból kerültek ki. Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől." - mondta Kádár János 1956. november 1-én.

Alig fél évvel később, 1957 május elsején már egy másik Kádár János állt a nép előtt:

"Elvtársaim! Az 1956 októberi események menetében a fasiszta magyar burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon."

Történelmileg úgy alakult.

Magyar Nemzet - November 2.

"Teherautó fut be a Nemzeti felől: a vezetőt kiszállítják, hogy jobban lássák a cipőjét. A vizsga rövid: a vezető mehet tovább. Honnan s miért ez a nagy érdeklődés a cipők iránt? A válasz egyszerű: Az ávósok, ha le is vetik az egyenruhát, legtöbbször megmarad vadonatúj disznóbőr cipőjük. Az mindent elárul. És a kéz is..."

Levetett egyenruhák.

Magyar Nemzet - November 1.

"Magyar testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a nyugalmat, ne folyjon több testvérvér hazánkban. Vegyétek elejét minden rendzavarásnak. Minden rendelkezésre álló erővel biztosítsátok az élet és vagyonbiztonságot. Magyar testvéreim, munkások, parasztok! Sorsdöntő elhatározásunkban álljatok a nemzeti kormány mellé. Éljen a szabad, demokratikus, független Magyarország!" - mondta Nagy Imre 1956. október 30-án.

Aztán majd két évvel később, 1958. június 15-én a forradalmi kormány miniszterelnöke az utolsó szó jogán, Kádár halálos ítéletével a nyakában mondta az alábbiakat:

"Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek."

Magyar Nemzet - Október 31.

"A budapesti ellenálló csoportok vezetőivel való megegyezés alapján az ellenállók megkezdik fegyvereik átadását a szovjet egységeket felváltó magyar csapatoknak. A fegyverek leadása után 24 órán belül megkezdődik a szovjet egységek kivonása Budapest területéről."

"A belügyminiszter megszüntette az Államvédelmi Hatóságot, mert ilyen szervezetre demokratizálódó közéletünkben nem lesz szükség."

Október 29-e és talán a forradalom időszakának is a két legfontosabb híre az október harmincadikai Magyar Nemzet címlapján. Ezekben a napokban joggal hitték a pesti srácok, hogy győzött a forradalom. De sajnos az igazi harc még csak most kezdődik...

Magyar Nemzet - Október 30. (A kép kattintásra nagyítható.)

"A Tanács körút sarkán még ott állnak a szovjet tankok. Nem törődnek vele. Mindenki a holnapra gondol. Hogyan áll helyre a teljes rend, hogyan épülnek fel a lerombolt üzletek."

Népszava - Október 29.

"Megcsikordul a Nemzeti Színház színészbejárójának ajtaja. Három csizma koppan egyszerre. Honvédjárőr közeleg. Tegnap ilyenkor még fedezéket kerestünk volna. De ma már nyugalom van.

Hirtelen távoli lánccsörgés hallatszik. Páncélos közeleg, ami a Lenin Körút és a Rákóczi út kereszteződésében fekvő Sztálin-szobor mellett áll. Teteje kinyílik, katonák szállnak ki belőle. Körülveszik, néhány perc múlva már nehéz lánc erősíti a páncéloshoz. Felzúg a motor, s maga után vonszolja a szobrot.

Újabb járőr indul, ellenkező irányba. A napok óta kimerült emberek békésen hajthatják nyugovóra a fejüket. A néphadsereg vigyázza az álmukat."

Népszava - Október 28.