Budapest Anno

A tegnapi poszttal az 1956-os tematikus lapszemlénk végére értünk, a forradalmi különkiadás befejeztével a Budapest Anno ismét búcsúzik egy időre. Az újabb reinkarnáció azonban nem kizárt, valahol, valamilyen formában még mindenképpen találkozunk.

Szép napot mindenkinek!

"A szovjet tisztek, katonák elmondják, hogy őkét azzal az utasítással küldték: a fasiszták ellen kell harcolniuk, olyanok ellen, akik vissza akarják állítani a fasiszta rendszert. Amikor a lakosság elmagyarázza, hogy Magyarországon nincsen fasizmus, a magyar nép a szabadságáért, a független Magyarországért, a dolgozók jólétéért harcol, a szovjet tisztek szinte kivétel nélkül kijelentik, hogy nem fognak lőni a magyar népre, de ők is megértést kérnek a lakosságtól, mert ők katonák, parancsra jelentek meg. [...] Általában kivehető, hogy a szovjet katonák nem ismerik a valóságos helyzetet..."

Amikor november 4-én az újság megjelent, a forradalmat leverő szovjet roham már megintult.

Magyar Nemzet - November 4.

"Az MTI értesülése szerint pénteken délelőtt Záhonynál két páncélvonat jött át a határon. Szovjet vasutasok átvették a záhonyi vasútállomást. Kisvárdára az elmúlt éjszaka nagyobb páncélos egység jött be és Debrecenből is állandóan érkező szovjet csapatokat észlelnek. Szolnokon az elmúlt 24 órában nagyobb szovjet alakulatok, elsősorban harckocsik és páncélkocsik vonultak át nyugati irányban. Szolnok és Abony körül, ahol több napon át mintegy 200 harckocsi ásta be magát, a harckocsik most nyugati irányban sorakoztak fel."

November első napjaiban már Budapestre is sorra érkeznek az egyre aggasztóbb hírek a szovjet csapatmozgásokról.

Magyar Nemzet - November 3. (A kép kattintásra nagyítható.)

"Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat. [...] Bátran elmondhatjuk: ennek a felkelésnek eszmei és szellemi vezetői, előkészítői a ti soraitokból kerültek ki. Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől." - mondta Kádár János 1956. november 1-én.

Alig fél évvel később, 1957 május elsején már egy másik Kádár János állt a nép előtt:

"Elvtársaim! Az 1956 októberi események menetében a fasiszta magyar burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon."

Történelmileg úgy alakult.

Magyar Nemzet - November 2.

"Teherautó fut be a Nemzeti felől: a vezetőt kiszállítják, hogy jobban lássák a cipőjét. A vizsga rövid: a vezető mehet tovább. Honnan s miért ez a nagy érdeklődés a cipők iránt? A válasz egyszerű: Az ávósok, ha le is vetik az egyenruhát, legtöbbször megmarad vadonatúj disznóbőr cipőjük. Az mindent elárul. És a kéz is..."

Levetett egyenruhák.

Magyar Nemzet - November 1.