Gróf Széchenyi István tíz előkelő társával már 1827-ben kísérletet tett egy magyar biztosítótársaság megalapítására. Az alaptőkét ő és társai adták össze, de a terv megvalósítása nem sikerült, így az 1850-es években Magyarországon csak néhány idegen biztosítótársaság működött. Noha korábban is létezett néhány magyar biztosító kölcsönös egyesület, pl. 1843-ban alakult a "jégkár ellen kölcsönös biztosító magyar egylet", de ezek nem fejlődtek vagy rövid időn belül megszűntek. Végül 1857. július 15-én közgyűlés keretében megalapítják az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot. 1858. január 16-a a Társaság első közgyűlése a végleges alapítás napja volt, ahol hazánk legismertebb egyéniségei is részt vettek. Míg korábban Magyarországon és Erdélyben a legtekintélyesebb biztosítási cégek alig voltak képesek 300-400 ügynököt szerezni, addig az Első Magyar Biztosító Társaságnál különösebb fáradság nélkül olyan tiszteletreméltó egyének jelentkeztek, akiknek a közreműködése már önmagában véve a siker biztosítékát jelentette. 1858-ban több mint 600 fős ügynöki sereg várt az indításra, amely év végére már megduplázódott. 1860-ban az állandó jellegű jutalékos vidéki ügynökök száma már eléri a 7000 főt. Három évi működés után a társaságnál létrehozták a tisztviselők nyugdíjalapját, amit a nyereség 4%-ából és az osztalékalapból kiegészítve képeztek. A nyugdíjalap 50 éves értékelésekor megállapították, hogy a nyugdíjas tisztviselők életkörülményei a nyugdíjba vonulásuk után sem romlottak. Az Első Magyar Általános Biztosítót és két leányvállalatát 91 éves működés után, 1948-ban államosították, 1949 június 20-án pedig létrejön az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat.