Budapest Anno

1909 júniusában a székesfőváros elhatározta, hogy az utolsó évtizedben kevésbé népszerű intézmény területén új állatbemutató tereket, épületeket, az akkori elvárásoknak megfelelő, korszerű állatkertet létesít. Azért, hogy a terület nagyobbnak tűnjön, és az állatokat a természetes élőhelyükre emlékeztető környezetben mutassák be, az elképzelések között szerepelt két műszikla – amelyeket ekkor „A” hegynek és „B” hegynek neveztek – megépítése is. A pesti műsziklák mintáinak elkészítéséhez a Magyar Királyi Földtani Intézet nyújtott szakszerű útbaigazítást. A kupolába kívánták elhelyezni azt a víztározót, amelyet a kert fúrt kútjainak vízével töltöttek volna fel, és amely a terület vízellátását biztosította volna. Azonban mire a szikla elkészült, a városi vízhálózat már elérte a Városligetet, így ez feleslegessé vált. Az építkezést 1909-ben kezdték el. A sziklát három éven át folyamatosan 150-220 ember építette, akik közül ötvenen csak a zsaluzási munkákat végezték. A sziklák tetejére sétautakat terveztek, amelyekről csodás kilátás nyílt az Állatkertre és a városra is. 1910 körül – a templomtornyokat kivéve – alig volt a Nagysziklához hasonlóan magas épület Pesten, s olyan pedig, amelyre a nagyközönség felmehetett, egyáltalán nem. A sziklasétányokat nem sokáig használhatták a látogatók, a sziklákra felvezető lépcsőket ugyanis a megnyitásuk után nem sokkal le is zárták. Ennek az intézkedésnek az volt a fő oka, hogy féltek a balesetektől, mert a sziklák műszaki állapotának leromlása miatt ezek az utak idővel veszélyessé váltak. A 35 m magas Nagysziklát végül 90 évnyi "használat" után, 2006 és 2008 között korszerűsítették.

Az emlékművet 1937. október 10-én, ünnepélyes flottaparádé keretében avatták fel a Petőfi híd (akkor Horthy Miklós híd) budai parti pillérének északi oldalán. A 30 méter magas, vasból készült emlékmű a fiumei világítótorony kicsinyített mása volt, belül egy kis múzeummal, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeti relikviáit őrizték. A kiálló hajóorrot Horthy nevezetes hajójáról, a Novaráról mintázták. A hajóorron 7 méteres bronz szoborcsoport állt: a Támadás géniusza egy matróznak mutatja az ellenséget. A híd felrobbantásakor az emlékmű súlyosan megsérült. A háború utáni új politikai helyzetben helyreállítása szóba sem jöhetett, hisz az emlékmű annyira egybeolvadt Horthy személyével, hogy a közbeszédben csak Horthy-emlékműként emlegették. Bronz töredékeit egy ideig tárolták, majd beolvasztották, a világítótornyot pedig lebontották.

"A cs. és kir. haditengerészet és magyar hősi halottai emlékének."

 Forrás: http://www.szoborlap.hu

Alig néhány esztendővel a ’48-as szabadságharc leverése után, 1852-ben a Sváb-hegy déli lejtőjén, idilli környezetben alakult meg Schwartzer Ferenc ideggyógyintézete. A Budai Magán Elme- és Ideggyógyintézet, vagy ahogyan akkoriban nevezték, "magántébolyda", korát megelőzve a szelíd és céltudatos gyógyítás mellett kötelezte el magát, amibe remekül illeszkedett a nyugtató természeti környezet. 1921-ben a református egyház kezelésében megalakult a Siesta szanatórium, ahol többek között Babits Mihályt és József Attilát is kezelték. József Attila utolsó nagy szerelme, Kozmutza Flóra így ír az egyik látogatásáról "József Attila utolsó hónapjairól" c. könyvében:

[1937] Szeptember 3-án, pénteken délután (tehát azonnal az orvos engedélyezte napon) kimentem hozzá a Siesta szanatóriumba. A környezet barátságos, gondozott, szép volt, a kert nyáriasan üde, a levegő a locsolástól friss. Attila a kapubejáratban várt. Izgatott voltam, elfogódott. Ő sápadt, vékony, szeme karikás. Nem üdvözölt, halálos komolyan nézett a szemembe. Én is némán álltam. Az első szava kérdés volt: hozzá megyek-e feleségül? Az igenemre átölelt, felzokogott. Majd elkérdezte még sokszor - egy kicsit hitetlenkedve - és minden válaszomra még erősebben zokogott. "Meggyógyulok most már, itt az igazi orvosom."

A költő halála után Flóra Illyés Gyula felesége lett. Az intézmény a II. világháború alatt a Magyar Posta kórházaként működött. Ezt követően 1952-ig Kékgolyó utcai Állami Kórház volt a neve, napjainkban pedig az épület az Országos Onkológiai Intézetnek ad otthont.

Az első budapesti trolivonal 1933 végén Óbudán, a Vörösvári út és a temető közti 3,8 kilométeres pályán nyílt meg. A felsővezetéket a BESZKÁRT, a budapesti közlekedési vállalat építette ki, a három, egyenként 55 fő szállítására alkalmas jármű közül kettőt a Ganz gyár készített angol licenc alapján, egyet Brown-Boveri berendezéssel a MÁVAG. A Boveri-trolin működött elsőként sűrített levegő mozgatta önműködő ajtó, a Ganz-trolik ajtói kézzel működtek. A kocsik végsebessége 30-40 km/óra volt, amit korlátozni kellett az esetleges úthibák miatt. Az évi utasforgalom 0,4 - 1 millió fő körül ingadozott. A trolibuszok kezdetben a 7-es számjelzést kapták, majd még 1936 előtt a T jelzés váltotta fel a 7-est. A vonal Budapest ostroma alatt elpusztult és nem is építették újjá, a járművek tanulókocsik lettek, majd - a kocsihiány enyhítésére - 1953-55 közt rövid időre még újra forgalomba álltak.

1881. május 1-jén megnyílt az ország első telefonközpontja a budapesti Fürdő (ma: József Attila) utca 10-ben. Az első központ átadása utáni siker óriási volt annak ellenére, hogy az akkori szolgáltatások jócskán elmaradtak a maitól. Egyfelől viharban egyáltalán nem lehetett használni a hálózatot: mivel félő volt, hogy a villámlás kárt okoz a berendezésekben vagy az azt használókban, ezért rossz idő esetén a központ egész egyszerűen leválasztotta saját magát a hálózatról. Másfelől kezdetben csak egyeres hálózatot építettek, így az áthallás igen nagymértékű és zavaró volt. Ennek később meg is lett a böjtje, a századfordulóig az akkori hálózatot teljesen le kellett cserélni a ma is használt kéteres vezetékekből állóra. Az első telefonközpont után gyors egymásutánban nyitottak majd egy tucat kisebb központot. Azonban a központok közti átkérések nehézkesek voltak, és az előfizetők száma is meghaladta már ezeknek a kis központoknak a kapacitását, így az 1900-as évek elején megszületett a döntés egy önálló telefonközponti épület felépítéséről. A Nagymező utcai Teréz központot végül 1904-ben adták át. A központ az első világháború idején 18 ezer vonallal üzemelt. Az - ekkoriban még - négy jegyű budapesti telefonszámok egyébként 1928-ban váltak 5 jegyűvé, 1936-tól hat, majd 1989 szeptemberétől 7 jegyűek.

1931. március 29-én, vasárnap a Zeppelin vállalat LZ-127 felségjelű, Graf Zeppelin nevű léghajója jött látogatóba hazánkba, amely az akkori idők legnagyobb léghajója volt. Ez a 60 tonnás repülő "ezüst szivar" a maga 236,6 méteres hosszával és 30,5 méteres átmérőjével 115 km/órás sebességre volt képes, miközben 20 utast szállíthatott teljes kényelemben. Az utasok kiszolgálásáról és a léghajó kezeléséről 40-45 fős személyzet gondoskodott. Az utasok a hengeres test alatti gondolában helyezkedtek el, a személyzet az alumíniumvázú, vászonborítású test belsejében lévő "hidakon" és létrákon közlekedhetett a 17 gáztartály között. A léghajó mozgását 5 darab egyenként 540 lóerős, 12 hengeres motor segítette. A budapesti leszállást reggel 8 órára időzítették, a korabeli sajtó szerint addigra mintegy 30 ezer ember vonult ki a csepeli repülőtérre, amely a Weiss Manfréd Művek saját repülőtere volt. Rövid technikai szünet után 30 utassal a fedélzetén, – köztük Gömbös Gyula honvédelmi miniszterrel és több újságíróval, – elindult Magyarországi körútjára a Graf Zeppelin. Az előre bejelentett útvonalat módosították a kedvezőtlen Dunántúli időjárás miatt, így rövid Budapest feletti repülés után észak-keletnek fordultak. Magyar Miklós, a léghajó egyik utasa így ír a Budapest felett töltött percekről:

"Pár perc múlva már jó magasra jutottunk és Buda felé fordultunk. A Gellért-hegy olyan volt, mint egy természet alkotta hatalmas tribün, amely feketéllett a nagyszerű látványosságra összesereglett embertömegektől. De a Dunát szegélyező budai hegyek, a Várhegy, a Rózsadomb mind, mind feketéllett az emberektől. Tisztán láthattuk felülről, hogy közeledésünkre a sokaságok megmozdultak és karjaikat fellendítve zsebkendővel, kalappal integetnek felénk üdvözletet. Csodálatos, hogy innen felülről milyen tökéletes, majdnem geometrikus rajznak látszik a város és milyen szép. A por és füst ide nem jut fel, a kristálytiszta légben úszunk és előttünk nincsen sehol akadály."

A léghajó a délutáni órákban tért vissza Csepelre, majd rövid pihenő után 14 utassal a fedélzetén indult vissza németországi állomáshelyére, Friedrichshafenbe.

1924-ben vetődött fel a sziklatemplom építésének gondolata, amikor egy magyar zarándokcsoport Lourdes-ban járt. Eredetileg a Gellért-hegy déli oldalán lévő elhagyott, rossz hírű Szent Iván barlangot szerették volna engesztelő szentéllyé megépíteni. Később azonban a barlang természetes üregét a hegy belsejében robbantásokkal kialakított mesterséges barlangrésszel bővítették ki. A templom építését dr. Lux Kálmán tervei alapján 1931 tavaszára fejezték be. 1939-től lengyel menekültek ezrei érkeztek Magyarországra, akik nagy számban látogatták a Sziklakolostort. 1950-ben a kommunista rendszer felszámolta a szerzetesrendeket Magyarországon. 1951 húsvéthétfőjén az Államvédelmi Hatóság betört a sziklatemplomba, a szerzeteseket egyetlen éjszaka alatt teherautókra rakták és elszállították. A templom bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állított kivilágított fakeresztet 1951-ben ledöntötték, az 1960-as évek elején pedig a templom bejáratát is befalazták. A rendszerváltáskor a Pálos Rend a sziklatemplomot visszakapta, újboli felszentelésére 1992. június 6-án került sor.

A Szent Gellért tér Budapest XI. kerületében található, a Duna partján, a Gellért-hegy lábánál, nevét Magyarország egyik első püspökéről kapta. A lombardiai származású szerzetes 1015-ben érkezett Magyarországra. Augusztus 15-én Székesfehérváron mutatták be István királynak, ki vonakodása dacára rábízta fiának, Imre hercegnek a nevelését, majd 1030-ban marosvári (csanádi) püspökké nevezték ki. 1046-ban Beszteréd, Bőd és Beneta püspökük társaságában útra kelt, hogy Endre herceget már a határon üdvözölje. Szeptember 24-én azonban a pesti révnél - a mai budapest-belvárosi templom és a Rudas fürdő közt - megtámadták őket a pogányok, elfogták, a Kelen-hegyre hurcolták, majd onnan kétkerekű taligán a mélybe lökték.

Az Andrássy út végén 1894-ben még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút (Gloriette) állt. A magyar honfoglalás ezeréves jubileumára szánt Millenniumi emlékművet 1896-ban kezdték el építeni, ám a szoboregyüttes végül csak 1906-ban készült el. A szoborcsoport elé helyezték el az első világháborús hősök tiszteletére készült Hősök emlékkövét, melyet 1929. május 26-án, a hősök napján avatott fel Horthy Miklós, Magyarország kormányzója.  A középső oszlop talapzatánál a honfoglaló hét vezér, élükön Árpád fejedelemmel, a 36 méter magas oszlopon pedig a győzelem géniusza, a kitárt szárnyú Gábriel arkangyal szobra áll, mely közel 5 méter magas, egyik kezében a magyar koronát, a másikban a kettős keresztet emeli a magasba.

 Forrás: http://mek.oszk.hu

...még a "Gomba", azaz az 1942-ben épült, azóta ipari műemlékké nyilvánított körépület nélkül. A teret egyébként 1929-ben Horthy Miklós körtérnek nevezték el, 1945-től viseli Móricz Zsigmond nevét. A tér Buda egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, hatalmas forgalmát jól jellemzi, hogy a belső Bartók Béla úton (Móricz Zsigmond körtér és Szent Gellért tér között) normális körülmények között csúcsidőben óránként és irányonként 45 darab villamos és 60 darab autóbusz halad át.