1887-ben Európában másodikként hazánkban szervezték meg a mentőszolgálatot. A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) alakuló közgyűlését 1887. május 8-ra hívták össze, az első mentőegység pedig két nappal később, május 10-én jelent meg a város utcáin. A BÖME első igazgatója a korábbi Budapest-belvárosi tisztiorvos, Kresz Géza volt. Az első mentőállomás az akkor még épülő Szent István Bazilika előtti Lipót-templom-bazár 47. számú üzlethelyiségében működött. Az induláskor 30 mentődolgozóval: orvosokkal, mentőkkel, segédmentőkkel, valamint egy hordággyal, egy mentőkocsival és egy pár ajándék lóval indult el a budapesti mentés. Valamennyi jelentkező önkéntes szolgálatteljesítést vállalt, bérezés nélkül. A kezdeti napi 20-25 riasztás miatt később bővült a személyi állomány és velük együtt a mentőfogatok száma is. A szervezet 10 éves jubileumán már túl voltak a 81 ezredik betegellátási és szállítási feladaton, járműállományuk - a kiegészítő segédjárművekkel együtt - már 16 kocsiból állt. A BÖME 1890 júliusában elkészült Markó utcai székháza jelenleg az Országos Mentőszolgálat központja.
