A 350 méter hosszú budapesti Várhegy-alagút a Lánchíd budai hídfőjét (Clark Ádám tér) köti össze a Krisztinavárossal. 1837-ben először Novák Dániel mérnök tett javaslatot arra, hogy Pestet és Budát egy alagúttal kössék össze. 1842-ben gróf Széchenyi István is javasolta a Várhegy keresztülfúrását a Lánchíd budai hídfőjénél. A végleges kivitelezési terveket Clark Ádám készítette, aki az építkezést is irányította. Ők William Tierney Clark-al, a Lánchíd tervezőjével egyébként csak névrokonok voltak. Még Angliában ismerték meg egymást, ahol Clark Ádám gyári munkás volt, később pedig a nála jóval idősebb William Tierney mellett lett belőle elismert mérnök. Az eleinte felhőtlen viszonyuk éppen a Lánchíd építésével kapcsolatos nézeteltéréseik valamint az idősebb Clark féltékenysége miatt romlott meg, és vezetett ellenségeskedéshez. A Várhegyet hét és fél hónap leforgása alatt fúrták át 9,5 méter szélesen, és 349,66 méter hosszan. Az alagutat végül előbb a gyalogosok számára, majd 1857. április 30-án a kocsiforgalom számára is megnyitották. Ettől a naptól kezdve minden áthaladónak vámot kellett fizetnie. A jómódú pesti és budai polgárok körében egyhamar divattá vált a Várhegy alatti átkocsizás, de mások is szívesen keresték fel az alagutat, főleg estefelé, amikor a gázlámpák a környéket is ragyogó fénnyel árasztották el.
