Az első budapesti trolivonal 1933 végén Óbudán, a Vörösvári út és a temető közti 3,8 kilométeres pályán nyílt meg. A felsővezetéket a BESZKÁRT, a budapesti közlekedési vállalat építette ki, a három, egyenként 55 fő szállítására alkalmas jármű közül kettőt a Ganz gyár készített angol licenc alapján, egyet Brown-Boveri berendezéssel a MÁVAG. A Boveri-trolin működött elsőként sűrített levegő mozgatta önműködő ajtó, a Ganz-trolik ajtói kézzel működtek. A kocsik végsebessége 30-40 km/óra volt, amit korlátozni kellett az esetleges úthibák miatt. Az évi utasforgalom 0,4 - 1 millió fő körül ingadozott. A trolibuszok kezdetben a 7-es számjelzést kapták, majd még 1936 előtt a T jelzés váltotta fel a 7-est. A vonal Budapest ostroma alatt elpusztult és nem is építették újjá, a járművek tanulókocsik lettek, majd - a kocsihiány enyhítésére - 1953-55 közt rövid időre még újra forgalomba álltak.
