Budapest Anno

1963-ban elkészült Budapest 20 éves közlekedésfejlesztési koncepciója. E program nyomán jött létre az egységes közlekedési hálózat, amelynek gerince a metró. Még ebben az évben felépült a főváros legelső aluljárója az Astoriánál, ahova eredetileg egyébként nem terveztek metrómegállót. 1949-50-ben ugyanis minden megállóhoz önálló felszíni építményt terveztek, aluljáróba kivezetés nélkül. 1960 után azonban már úgy gondolkodtak, hogy ahol metró épül, ott a párhuzamos felszíni villamosok megszűnnek, ez viszont sűrűbb megálló kiosztást tett szükségessé. Így került be az állomások közé az Astoria. De nem csak az Astoria volt utólag beiktatott megálló. 1963-ban döntöttek a vonal Fehér útig (Örs vezér tere) történő meghosszabbításról, a Pillangó utcai megállóhely pedig csak 1966-ban került be az állomások közé. A forgalom az első szakaszon, a Fehér út és a Deák Ferenc tér között 1970. április 3-án, a teljes vonalszakaszon pedig 1972. december 23-án indult meg.

Az Angyalföldet Óbudával összekötő Árpád híd Budapest leghosszabb Duna-hídja. Helyén már a rómaiak is létesítettek hidat, amely összekötötte Aquincumot a túloldali erőddel. Az Árpád híd építését már 1903-ban eltervezték, azonban a tervpályázatot csak 1929-ben írták ki. Építése 1939-ben indult meg. A munkálatokat 1943-ban a II. világháború miatt félbehagyták. Az Árpád híd volt az egyetlen, amit a németek nem robbantottak fel a harcok során. Az építkezést a háború után, 1948-ban folytatták. A hidat végül 1950-ben nyitották meg, az eredetileg neki szánt Árpád név helyett Sztálinról elnevezve. Az 1958-ban Árpádra visszakeresztelt híd 1980–1984 között a Hungária körgyűrű kialakítása miatt 2×3 sávosra bővült, és korszerűsítették a hídon áthaladó 1-es villamos vonalát is. Ma a híd Budapest legforgalmasabb hídja, naponta mintegy 150 000 jármű halad át rajta.

Forrás: http://www.egykor.hu

A mai Vidámpark a Vurstli és az Angol Park 1950-ben történt összevonásával és államosításával jött létre. Az Álomvasút helyére a Robogó került, amelynek barlangjában nem csontvázak ijesztgették a kiskocsik utasait, hanem a régi és az új falut mutatták be a látogatóknak, a végállomás előtt pedig Moszkva és Budapest képei voltak láthatók. 1956-ban már 65 szórakoztató játék üzemelt. Szépen alakult a látogatók száma, 1956-ban több mint 2 millió ember kereste fel a Vidámparkot. 1959 és 1960 a látogatás csúcséve volt, jól sikerült a park 10 éves fennállásának megünneplése is. Tíz év alatt a látogatók száma megnégyszereződött. A régi, nagy játékok azonban kezdtek elöregedni és ezzel együtt a látogatók is kezdtek elmaradozni. 1967-ben végül a felettes szervek döntöttek: önállósították a Vidámparkot, ami annyit jelentett, hogy a továbbiakban a saját bevételeiből kellett eltartania magát. Az 1970-es években a nagy nyereséget hozó, modern elektromos játékok tartották el a veszteséges régieket, a legnépszerűbb játék ebben az időszakban a Dodgem volt. A park 1994-ben alakult részvénytársasággá, területén napjainkban több műemlék is található, köztük az 1906-ban épült körhinta, vagy az 1922-ben átadott faszerkezetes hullámvasút.

Forrás: http://www.fortepan.hu

A jelenlegi Erzsébet híd 1961-1964 között épült a második világháborúban elpusztított első Erzsébet híd helyére, helyreállítására a budapesti Duna-hidak közül utolsóként került sor. Az újjáépítendő hídra három alternatív terv készült, a választás végül a Sávoly Pál által tervezett korszerű kábelhídra esett, amelynek vonalvezetése, nyílásbeosztása követi a régi hídét. Az 1959. október 15-i, kormányszintű döntést követően 1960 tavaszán az építési munkák a felrobbantott híd megmaradt pesti pilonjának bontásával és az alépítményi munkákkal indultak meg. A két tartókábel egy-egy kábelköteg, 61 db elemi kábelből összeállítva, amelyek párhuzamosan futnak egymással, össztömegük több, mint 1000 tonna. Az új híd közel tíz méterrel lett szélesebb a réginél, ugyanis a járdákat a függesztőkábeleken kívülre helyezték. Az új hidat végül 1964. november 21-én adták át ünnepélyes keretek között a forgalomnak. A hídon az utolsó villamos 1972. december 31-én haladt át, a vágányokat 1975-ben távolították el.

 Forrás: http://hampage.hu

1911-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Budapesten rendezte háromnapos ülését. Coubertin báró a magyar fővárosnak ígérte az 1920-as olimpiát, a rendezéshez minden feltétel adott volt, egyet kivéve: nem volt stadionunk. Nem sokkal ezután el is készültek a stadiontervek több lehetséges helyszínt megjelölve, de a stadion végül sehol nem épült meg, és az olimpiáról is lemaradunk. A stadion építése ez után jó időre parkolópályára került. Végül 1945-ben az országgyűlés megszavazta a stadion költségeit, amely belekerült a hároméves tervbe. Az építkezés – végleges tervek nélkül – 1948. július 13-án kezdődött el a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében. A munka azonban keservesen lassan haladt. A sorozatos csúszások miatt – hogy tartani lehessen a kitűzött határidőt – Farkas Mihály honvédelmi miniszter 1953-ban ezer katonát rendelt ki az építkezésre, így a korszak presztízsberuházása határidőre (1953. augusztus 20.) elkészült, hivatalosan 78 ezer fős lelátóval. A tervezett százezres tribün sosem valósult meg. A Népstadion 2002-től a legendás magyar labdarúgó, Puskás Ferenc nevét viseli.

Forrás: http://mek.oszk.hu

Az 1940-es évek végének vasúti helyreállítási munkálatai a pályaudvar épületére nem terjedtek ki. Egészen az 1960-as évekig ideiglenes létesítmények szolgálták az utasokat, szóba került az állomás Kelenföldi pályaudvarra történő kitelepítése is. 1962-ben új üveg csarnokot emeltek a vágányok végén, ideiglenes perontetővel. Ezt a konstrukciót váltotta le a 70-es évek elején - a kettes metró megnyitásakor - a Kővári György által tervezett, ma is álló épületegyüttes. A Budapest-Kelenföld és a Déli Pályaudvar közötti vasúti pályaszakaszt a Gellért-hegy alatt húzódó alagút szűkössége miatt csak az 1980-as évek elején villamosították. (A villamos szerelvények ugyanis a "normálisnál" magasabb űrszelvényt igényelnek, de erre 1861-ben még nem gondoltak...)

A Pesti Magyar Színházat 1837. augusztus 22-én nyitották meg a Kerepesi úton. Az állami tulajdonba került intézmény 1840-ben vette fel a Nemzeti Színház nevet.  1893-ban úgy határoztak, hogy új, korszerű Nemzeti Színházat építenek, amely a korszak követelményeinek maradéktalanul megfelel. 1908-ban az intézmény "átmenetileg" a Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költözött. 1913-ban megkezdődött a Kerepesi úti Nemzeti Színház bontása és felújítása, de az I. világháború miatt a fejlesztések, építkezések leálltak. A Blaha Lujza téri épület lebontásáról 1963-ban döntöttek, mivel az épület állapota jelentősen leromlott, valamint a tervezett metrónak is útjában állt. A színház 1964-ig működött a Blaha Lujza téren. Az épületet 46 évvel ezelőtt ezen a napon, 1965. április 23-án robbantották fel.

1895-től a Szentendrei HÉV már az akkoriban komoly tömegközlekedési csomópontnak számító Bem József térig (akkor: Pálffy tér) közlekedett. A Margit híd 1935-ös felújítása és szélesítése után, 1937-től a HÉV új, tágasabb végállomást kapott a híd budai hídfőjétől északra, a mai alagútba vezető rámpa helyén. A vonatok a 70-es évek elejéig idáig jártak, a 2-es mertó építésekor süllyesztették a vonalat a föld alá, és vitték el a Batthyány térig.

A tér a nevét 1932-ben kapta. 1954 és 1961 között épült fel a környéken az első lakótelep jellegzetesen szocreál stílusban, a mai metróállomással átellenben, a Kerepesi út és Pillangó utca mentén. A csendes, kertvárosias, „peremvidéki” jellegű tér a 2-es metró végállomásának megépülésével 1970-ben vált jelentős csomóponttá és vesztette el korábbi külvárosi jellegét. Az eredetileg a Keleti pályaudvarig közlekedő Gödöllői HÉV belső végállomását áthelyezték ide. 1980. október 29-én a téren nyílt meg Magyarország első, nyugat-európai stílusban felépített üzletközpontja, a Sugár, 10 évvel később, 1990-ben pedig felépült az Ikea bútoráruház.