Budapest Anno

A mai Operaház helyén mocsaras környéken egy kétes hírű csárda állt, mely sokáig hátráltatta az új, díszes Sugárút építését, de végül sikerült azt a telket is kisajátítani. Az utat 1876. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Eleinte Sugárút-nak hívták, majd 1885-ben nevezték el gróf Andrássy Gyuláról.

1887-ben Európában másodikként hazánkban szervezték meg a mentőszolgálatot. A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) alakuló közgyűlését 1887. május 8-ra hívták össze, az első mentőegység pedig két nappal később, május 10-én jelent meg a város utcáin. A BÖME első igazgatója a korábbi Budapest-belvárosi tisztiorvos, Kresz Géza volt. Az első mentőállomás az akkor még épülő Szent István Bazilika előtti Lipót-templom-bazár 47. számú üzlethelyiségében működött. Az induláskor 30 mentődolgozóval: orvosokkal, mentőkkel, segédmentőkkel, valamint egy hordággyal, egy mentőkocsival és egy pár ajándék lóval indult el a budapesti mentés. Valamennyi jelentkező önkéntes szolgálatteljesítést vállalt, bérezés nélkül. A kezdeti napi 20-25 riasztás  miatt később bővült a személyi állomány és velük együtt a mentőfogatok száma is. A szervezet 10 éves jubileumán már túl voltak a 81 ezredik betegellátási és szállítási feladaton, járműállományuk - a kiegészítő segédjárművekkel együtt - már 16 kocsiból állt. A BÖME 1890 júliusában elkészült Markó utcai székháza jelenleg az Országos Mentőszolgálat központja.

A Baross téren álló Keleti Pályaudvar Budapest legforgalmasabb személypályaudvara. 1884. augusztus 15-én adták át az utazóközönségnek. Az eredetileg Központi Indóház néven ismert pályaudvart 1892-ben nevezték át Keleti pályaudvarrá. A 188 méter hosszú, 31,5 méter magas csarnok napjainkban műemléki védelem alatt áll. A pályaudvar előtti tér nevét a dualizmus korának kiemelkedő gazdaság-és közlekedéspolitikusáról, Baross Gáborról kapta. Baross 1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter, majd ezt követően halálig kereskedelemügyi miniszter, nevéhez fűződik többek között a vasútvonalak nagy részének államosítása. A teheráru-díjszabás új kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit nagymértékben szolgálta. Baross minisztersége alatt tették kötelezővé az Államvasutaknál a magyar nyelven való levelezést a német helyett, valamint megkövetelték a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást. Baross Gábor élete legnagyobb feladatának azonban a Vaskapu szabályozását tekintette, elkészülte után született meg az egységes dunai hajózóútvonal. A "vasminiszter" ezt azonban már nem érhette meg, 119 évvel ezelőtt, 1892. május 9-én, 44 éves korában érte a halál. 1898-ban felállított szobrát a tér 1969-es átépítésekor helyezték át a mostani helyére, a 20-as 30-as buszok végállomásához.

Az első pesti tőzsdét 1854-ben alapították a Lloyd palotában, a Roosevelt tér déli végén. Amikor ezt kinőtték, 1893-ban új palota építéséről határoztak, melyhez megvették a Szabadság-téri telket. A Tőzsdepalota építése Alpár Ignác tervei alapján 1902-ben indult, és 1907-re fejeződött be. A külföldi példákkal szemben a termek a természetes világítás érdekében az épület két végére kerültek: délre az értéktőzsde, északra az árutőzsde, mivel egyenletes megvilágítást kellett adni a nap állásától függetlenül; ezt öt 9 méter magas ablak biztosította. Az öt udvar révén minden helyiség természetes fényt kapott. A kupolaterem 15 méter átmérőjű 18,5 méter magas, az épület 145 méter hosszú. Ekkor ez Európa legnagyobb tőzsdeépülete volt. A tőzsdét 1948-ban megszüntették, helyére 1957-től a Magyar Televízió költözött, amelynek 2009-ig volt a székháza a Szabadság tér 17.

A nagykörúton UV villamosok járnak, a tér még a 80-as évekbeli átépítése előtti képét mutatja. A Skála még sehol, de az aluljáró és a felüljáró sem épült még meg. A tér utolsó nagy rekonstrukciója 1978-ban a 3-as metró építésével összefüggésben kezdődött. 1980-ra elkészült a tér alatti aluljárórendszer, a Nyugati téri (akkor: Marx téri) felüljáró építése viszont nem ment zökkenőmentesen. A hidat ugyanis a két vége felől kezdték el építeni, de amikor találkozott a két oldal, nem értek össze az elemek. A felüljárót ún. szabadszereléses eljárással építették, ahol az elemeket ragasztóanyaggal is összekötik. Ám a városvezetés sürgette a céget, ezért nem várták meg, hogy a ragasztó megkössön. Ennek az eredménye az lett, hogy kicsit szétnyíltak a betonelemek, így az egyik hídfélszakasz "lekonyult", kifli alakú lett. A hibát végül kijavították, de az ügy bíróság elé került, ahol Wellner Pétert, a felüljáró tervezőjét - annak ellenére, hogy nem ő hibázott - 8 ezer forintos büntetésre kötelezték. Wellner egyébként ma a Hídépítő Zrt. munkatársa, sok más híd mellett ő tervezte Magyarország legnagyobb hídját, a Kőröshegyi völgyhidat is.

 Forrás: http://www.hampage.hu/

Az 1870-es évektől kezdve nagy építkézések sora kezdődött Budapesten, jelentősen átalakítva a város szerkezetét. A fejlődő gazdaság a vízi közlekedés fejlődését is magával húzta, így jöttek létre a Duna partján a hatalmas malmok és rakodók. A főváros elszórt helyein pincékben, és különféle magánraktárakban elhelyezett búza szállítása, mérlegelése, és tárolása igen nehézkes volt, így egyre sürgetőbbé vált a Budapesti Közraktárak megépítése. 1881-ben ünnepélyesen át is adták a közraktárak 4 épületét, két évvel később pedig megépült a közraktárak szomszédságában az Elevátor-ház, mely a gabonaszállító hajók rakodóállomásaként működött. A közraktárak területén az áruk szállítása, rakodása, raktározása a kor legmodernebb technikáival folyt: az Elevátor daruzta ki a beérkező hajók rakományát, melyet aztán vasúti síneken szállítottak a raktárakba. Az épület földszintjén 4 vasúti vágány haladt át. Legfeljebb 20 vagonba lehetett egyszerre rakodni a 15 méter magas silókból, melyből 290 darab állt rendelkezésre összesen 25 ezer tonna kapacitással. A Duna-parton horgonyzó uszályokból óránként 65 tonna termést tudtak kiemelni. Az elevátor a II. világháború során súlyos bombasérülést szenvedett. Az épületet végül 1948-ban lebontották, a helyén közpark létesült.

A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruházat (elterjedtebb nevén a Budai Skálát) 1976. április 3-án nyitották meg, az akkori Schönherz Zoltán utca és a Fehérvári út kereszteződésénél. 20.000 négyzetméterével ez volt akkoriban a legnagyobb hazai áruház, 9 osztályon több mint 30 részleg működött, a megnyitást követő első napon 101 pénztár és mintegy 800 dolgozó várta a vásárlók özönét. A közönség olyan újdonságokkal ismerkedett, mint a mozgólépcső, a pénztár-sorok új elrendezése, a lágy zene és a bevásárlókocsi használata. A Skála Budapest Nagyáruház 1979-ben fuzionált a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal, ezzel létrehozva a Skála-Coop Közös Vállalatot, amely a 80-as években hatalmas vállalatcsoporttá nőtte ki magát. 2007-ben az épületet lebontották, helyén ma az Allee bevásárlóközpont áll.

 Forrás: http://www.egykor.hu

A 'Der Anker' biztosító társaság 1858-ban alakult Bécsben, első magyarországi fiókja 1864-ben nyílt meg Pesten a Deák tér 6-ban, az úgynevezett Gyertyánffy-házban. A társaság 1907-ben az Anker-udvar helyére egy új székház építését határozta el. Az Anker-palota építése 1908 októberében kezdődött meg Alpár Ignác tervei alapján. Az alapozásnál elsők között alkalmazták az ekkor még újdonságnak számító vasbeton szerkezetet. A munkák 1910 áprilisáig tartottak. A közismert anekdota szerint, amikor Alpár Ignác felesége, Orth Antónia meglátta a kész épületet, így kiáltott fel: Na, de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált maga itt? 1941-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa úgy határozott, hogy a környezetükből kirívó épületeket, a kedvezőbb városképi hatás érdekében át kell alakítani. A kiválasztott épületek között volt az Anker-palota is, az illetékeseknek főleg az épület tornyai szúrtak szemet. Még látványterv is készült arról, hogy milyen lenne az Anker-palota tornyok nélkül. Az átalakítástól végül a háború mentette meg az épületet.

A Petőfi hid építésének ötlete már 1908-ban felmerült, azonban a hidat csak 1933-ban kezdték el építeni és 1937-ben adták át a forgalomnak, akkor még Horthy Miklós híd néven. A Petőfi híd építési költségének kétharmadát álló Budapest az ehhez szükséges pénzt külön adóilleték kivetésével teremtette elő, a maradék egyharmad részt pedig az állami költségvetésből fedezték. 1945. január 14-én a visszavonuló német csapatok felrobbantották, a mai formájában 1950–52 között építették újjá, ekkor nevezték át Horthy-ról Petőfire. A híd pesti hídfőjénél található a Boráros tér, amit 1875-ig Fa térnek hívták, ekkor kapta új nevét Boráros Jánosról, aki Pest város főbírája és alpolgármestere is volt.

 Forrás: http://www.egykor.hu

A Dísz tér és a Szent György tér közötti területen 1879-82 között épült fel a Honvédelmi Minisztérium új épülete Kallina Mór tevei szerint. Ő tervezte 1889-ben a minisztérium új, U-alakú épületszárnyát is, majd 1895-ben megbízták a Honvéd Főparancsnokság tervezésével. Az 1897-re befejeződött építkezés eredménye a minisztériumi palotához illeszkedő, azzal harmonizáló épülettömb. A főparancsnokság székhelye a Dísz tér felé kilenctengelyes, négyszintes homlokzattal fordult. Az épületet a II. Világháború során több súlyos bombatalálat érte. Ma már csak az alsó harmada áll amolyan háborús mementóként a Budai Várban. A háború óta a helyreállítás nem történt meg, csak állagmegóvás folyik a mai napig, a golyónyomok még mindig láthatóak az épület falán.