Budapest Anno

"A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola igazgatója, Csillag István elvtárs kért meg bennünket, hogy miután náluk, két kollégiumukban nagyobbrészt vidéki leányok és fiúk vannak - adjunk értesítést, hogy 280 kollégista növendékük közül 279-en otthon vannak. Egy fiú, Hegyi Lajos még nem került elő."

Szabad Nép - Október 27.

A Népszava munkatársa október 23-án együtt vonult a tömeggel. Az újságíró a tizennégy és fél óra leforgása alatt nem hallott egyetlen olyan mondatot sem, amely a burzsoá restauráció bármilyen formáját óhajtotta volna. De antiszemita és soviniszta kijelentés sem hangzott el. A 26-i számban leírja, miket mondott az utca embere 23-án.

Népszava - Október 26. (A kép kattintásra nagyítható.)

"Az elmúlt napok tragikus eseményeinek értékelésére még nem érkezett el az idő. Egy azonban bizonyos: rágalom volt az az állítás, hogy fosztogatók és ellenforradalmi bandák lázadásáról volt szó. Becsületes hazafiak, a demokratikus fiatalság állt talpra nemzeti követelésekért. Ezért követeljük, hogy a felkelésben résztvevőket ne csak a statárium alól mentesítsék, de adjanak mindenkinek, aki abbahagyta a harcot, általános amnesztiát! Éljen a demokratikus harcban győzelmes magyar nép!"

"Hazádnak rendületlenűl légy híve, óh, magyar!" - írja a Népszava 1956. október 25-én.

Népszava - Október 25. (A kép kattintásra nagyítható.)

Október 23-án reggeltől a diákok által meghirdetett tüntetés engedélyezése körül óriási zűrzavar alakult ki a fővárosban. Reggel a rádió és a legnagyobb számú napilap, a Szabad Nép tényként adta hírül a demonstrációt. A felhíváshoz az Írószövetség, a Petőfi Kör, a párt ifjúsági szervezete, a DISZ, és számos más szervezet csatlakozott. Az MDP vezetése hosszas vita után betiltotta a tüntetést, majd kettő óra körül mégis engedélyezték, mindkét döntést beolvasva a Kossuth Rádióban.

Három órakor a Bem-szobor talapzatán állva Veres Péter, a Magyar Írók Szövetsége elnöke felolvasta a szervezet kiáltványát a tömegnek, a diákok pedig a tizenhat pontot. Ezután Zbigniew Herbert lengyel író is köszöntőt mondott, majd Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt. A diákok megkoszorúzták a szobrot; a tüntetők létszáma ekkor már kb. 50 000 fő lehetett...

Népszava - Október 24. (A kép kattintásra nagyítható.)

A Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége 1956. október 16-án jött létre, amikor a szegedi egyetemisták kiváltak a hivatalos kommunista ifjúsági szervezetből, a DISZ-ből. Október 22-én, a forradalom kitörése előtti napon csatlakoztak a MEFESZ-hez a budapesti, miskolci, pécsi és soproni diákgyűlések. A MEFESZ így fogalmazta meg célját:

"A szövetség célja, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne riadjon vissza az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja."

Magyar Nemzet - Október 23.

1956. október 15-én Gerő Ernő, Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János, Kovács István összetételű párt- és kormánydelegáció utazik Belgrádba, egyhetes látogatásra, hogy a korábbi, ellenséges viszonyt rendezzék. Október 21-én a küldöttség még vígan "nyaral", ahogy a Szabad Nép október 22-i cikkéből is kiderül. A hangulat jó, a légkör "meleg, baráti", a vacsora finom, a ljubljanai vár minden bizonnyal szép.

Itthon azonban felgyorsultak az események, forrong az egyetemi ifjúság. Másnap, október 23-án Magyarországon kitör a forradalom...

Szabad Nép - Október 22.

Nyakunkon az 1956-os forradalom 57. évfordulója. Ezt az alkalmat megragadva a Budapest Anno blog két hétre újraindul.

Ebben a két hétben megpróbáljuk korabeli újságcikkek alapján felidézni a forradalom hangulatát, az emberek érzéseit, hitét, örömét, bánatát, várakozását. A Szabad Nép, a Magyar Nemzet és a Népszava 57 évvel ezelőtti, aktuális lapszámaiba pillantunk be az előttünk álló két hétben, minden nap, 2 percben.

Most már senki ne menjen messzire, holnap kezdünk!

Kedves Budapest Anno rajongók!

Eljött a szomorú nap, az utolsó post. Időhiány miatt a megszokott formában a Budapest Anno története véget ér. Áprilistól augusztusig 107 kép, 107 történet segítségével körbejártuk a századforduló Budapestjét, persze sok kitekintéssel a 20. század későbbi időszakaira. A teljesség igénye nélkül végigjártuk az Andrássy utat, kinéztünk a Városligetbe, megnéztük a Főváros pályaudvarait, hídjait. Köszönöm a több százezer oldalletöltést, a sok pozitív visszajelezést, a statisztikák alapján sok százan indítottátok a napotokat az Anno napi történetével. A blog ebben a formában tehát véget ér, nem mondom, hogy örökre, de egy időre biztosan. De bízom benne, hogy valahol, valahogy még találkozunk! Még az is lehet, hogy ugyanitt...

Szép napot mindenkinek!

A Budapesti Fogaskerekű Vasút 1879-ben, Klösz György felvételén.

Kedves olvasók! A Budapest Anno-n is beütött a nyár, így lassan én is átteszem a székhelyem a Balaton partjára, ezért a blog most 2-3 hétig biztosan nem fog frissülni. Augusztus vége felé remélhetőleg folytatjuk, addig pedig szép nyarat, jó pihenést és (vagy) bulizást kívánok mindenkinek!

Az Andrássy út – bár méretei szerényebbek voltak – a párizsi sugárutak mintájára készült, és 1877 októberében adták át a fővárosnak. Az Oktogon a Kodály körönd mellett a másik olyan tér az út vonalában, amely azt építészetileg tagolja. A tér helyén 1872-ig, a Sugár út kiépítéséig mély gödör állt, azt ekkor töltötték fel. A 19. században a tér neve Nyolcszög tér volt, az 1920-as évektől azonban már Oktogonnak hívták. 1936-ban a Mussolini nevet adták a térnek, 1945-től újra Oktogon, 1950-től November 7. térre keresztelték át, 1990 óta pedig ismét Oktogon a tér neve.