1933-ban ifj. Hantos István mérnök állt elő az ötlettel, hogy függővasutat szeretne építeni Zugligetből a János-hegyre. Részletes tervére megkapta az előmunkálati engedélyt, de csak az előkészületek történtek meg. Az 1940-es évek elején a Fővárosi Villamos Vasút Vállalat karolta fel az elképzelést, és újra terveket készíttetett, a megépülést azonban a II. világháború kitörése megakadályozta. 1967-ben fordulat állt be az évtizedek óta húzódó tervezésben. Budapest XII. Kerületi Tanácsa határozatot hozott, hogy 1968-ban egy kötélpályavasút építési munkálatait el kell kezdeni. Az építkezés 1969. március 24-én meg is kezdődött. A kötélpálya ellenzői már a kezdetektől leginkább a kötelet támadták. Az egyköteles változatú pályánál a leglényegesebb biztonsági kérdést éppen a kötél megbízhatósága vetette fel. A kötelet érő, előre nem látható, lökésszerű igénybevételek a normális terhelésnek akár a kétszeresét is kitehetik, ezért a kötelet 8-10-szeres biztonsággal tervezték. A drótkötelet és a függőszékeket osztrák importból szerezték be. Az első osztrák kötél 9 év alatt összesen 20 métert nyúlt, 4 alkalommal kellett rövidíteni. A Zugligeti Libegőt végül 1970. augusztus 17-én nyitották meg, akkor 5 forint volt az egyirányú jegy és 7 forint egy oda-vissza jegy. A pálya hossza 1040 méter, a felső és az alsó állomás között a szintkülönbség 262 méter. A Libegő menetideje 12 perc, a kötélpályát jelenleg a BKV üzemelteti.
Forrás: http://www.fortepan.hu
