A Szent István Bazilika római katolikus templom, Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete. 1845-ben Hild József kapott megbízást a templom terveinek elkészítésére. A földmunkákat már 1846-ban megkezdték, de a folytatás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt késedelmet szenvedett. Hild 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, s csak ezt követően derült ki, hogy az építőanyag minőségében és a kivitelezésben is voltak hibák: 1868. január 22-én a már felfalazott kupola beomlott. A törmelék eltakarítása és a rosszul felhúzott épületrészek visszabontása 1871-ig tartott. Ezek után 1891-es haláláig Ybl Miklós vezette az építési munkálatokat. Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében került sor 1906. december 8-án. Noha az eredeti szándék szerint az új templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte volna, még elkészülte előtt, a millenniumi ünnepségek kapcsán az érseki főhatóság Szent István király védelmébe helyezte, s ezen a néven is szentelték fel. A Szent István Bazilika a maga 96 méterével Budapest második, Magyarország harmadik legmagasabb épülete. A bazilika névadójának, a magyar államalapító király, I. (Szent) Istvánnak az épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot 1950 óta őrzik ereklyeként a templomban.
