Az Igazságügyi Palota tervezésére Szilágyi Dezső igazságügy-minisztertől Hauszmann Alajos kapott megbízást 1891. november 7-én, aki 1892. június 11-én terjesztette elő tervezetét. Műleírásában római stílusúnak nevezi az épületet, melynek főhomlokzata teljes egészében - oldalain csak a talapzat és a párkányok - kőből készülnének. Az építési engedélyt Pest Város Tanácsa 1893. június 15-én adta meg, a kivitelezési munkálatok pedig már 1893. augusztusában megkezdődtek. A Hauszmannal megkötött szerződés szerint az egész épületet, de legalább az előcsarnokot, a nagy csarnokot, a lépcsőket és a dísztermet 1896. május 1-jéig köteles készen átadni, mivel többek között ez az épület is a millenniumi ünnepségek egyik helyszínéül szolgált. Az épületet végül 1896. május 1-én teljes egészében átadták. Az általánosan elterjedt megoldásoktól eltérően a főhomlokzat középrizalitját koronázó diadalszekeret nem páros számú paripa röpíti, hanem három. Hajtója a felvilágosodás géniusza, jobbjában fáklya, baljában pálma. Az épületet 1950-ben a Munkásmozgalmi Intézet kapta meg, majd 1957. áprilistól nagyobb részét a Magyar Nemzeti Galéria használta, 1973-tól pedig az egykori Igazságügyi Palota a Néprajzi Múzeumnak ad otthont.
