Budapest Anno

A Gyermekvasút létesítésének gondolata 1947 végén került szóba először. Lehetséges helyszínként felmerült többek között a Margit-sziget, a Népliget, de még Gödöllő is. Végül 1948. február 29-én megszületett a döntés, miszerint a tervezett gyermekvasutat a budai hegyekben fogják megépíteni. A keskeny nyomtávú (760 mm) vasútvonal építése április 11-én meg is kezdődött. Az építőkkel szemben az volt az elvárás, hogy a Gyermekvasút első szakaszát már 1948 nyarán adják át a forgalomnak, ugyanis az ugyanebben az időben épített csillebérci úttörőtábort is már ezen a nyáron tervezték megnyitni. Mai fogalmaink szerint roham léptekkel építették meg a Széchenyi-hegy és Virágvölgy – tervezéskori nevén még Szent Anna kápolna, az átadáskor már Előre – állomások közötti, 3 km hosszúságú első építési szakaszt. Megnyitására 1948. augusztus 1-én vasárnap, látványos ünnepség keretében került sor. Az építkezés megkezdése után már szinte egységesen és kizárólagosan az Úttörővasút megnevezést használták. A második szakaszt 1949. június 24-én, a Hűvösvölgyig tartó teljes vonalat pedig 1950. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Az Úttörővasútra un.  problémás gyerekek nem kerülhettek. Csak jeles vagy jórendű tanulókat vettek fel, bármely tantárgyból a hármas osztályzat kizáró ok volt. A 11,2 km hosszú, 235 m szintkülönbséggel rendelkező vonal ma is üzemel, Széchenyi-hegyi Gyermekvasút néven.

 Forrás: http://www.egykor.hu

A Kálvin tér annak idején az első (Újpestre menő) lóvasút belső végállomása volt, később a Budapesti Villamos Vasút első villamosjárata (Egyetem tér-Orczy tér) is itt haladt át. Innen indul Budapest leghosszabb útja, az Üllői út. A Pestről ismert első fénykép is a Kálvin térről (akkor: Széna Tér), a tér és a Kecskeméti utca sarkáról, a korábbi kecskeméti kapu helyéről készült egyes források szerint 1844-ben, mások szerint 1852-ben. A tér egykor jelentős villamoscsomópont volt, öt különböző irányba indultak ki a vonalak. Mára csak a kiskörúti vonal maradt, a többit 1953-ban az akkori 74-es trolibusz és az 1977-ben átadott 3-as metró váltotta ki.

Forrás: http://www.villamosok.hu

A Pesti Magyar Színházat 1837. augusztus 22-én nyitották meg a Kerepesi úton. Az állami tulajdonba került intézmény 1840-ben vette fel a Nemzeti Színház nevet.  1893-ban úgy határoztak, hogy új, korszerű Nemzeti Színházat építenek, amely a korszak követelményeinek maradéktalanul megfelel. 1908-ban az intézmény "átmenetileg" a Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költözött. 1913-ban megkezdődött a Kerepesi úti Nemzeti Színház bontása és felújítása, de az I. világháború miatt a fejlesztések, építkezések leálltak. A Blaha Lujza téri épület lebontásáról 1963-ban döntöttek, mivel az épület állapota jelentősen leromlott, valamint a tervezett metrónak is útjában állt. A színház 1964-ig működött a Blaha Lujza téren. Az épületet 46 évvel ezelőtt ezen a napon, 1965. április 23-án robbantották fel.

1895-től a Szentendrei HÉV már az akkoriban komoly tömegközlekedési csomópontnak számító Bem József térig (akkor: Pálffy tér) közlekedett. A Margit híd 1935-ös felújítása és szélesítése után, 1937-től a HÉV új, tágasabb végállomást kapott a híd budai hídfőjétől északra, a mai alagútba vezető rámpa helyén. A vonatok a 70-es évek elejéig idáig jártak, a 2-es mertó építésekor süllyesztették a vonalat a föld alá, és vitték el a Batthyány térig.

A Szentendrei HÉV Budapest legforgalmasabb elővárosi vasútvonala. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság által épített szentendrei helyiérdekű vasútvonal budai végállomása üzemének első éveiben az azóta felszámolt Filatorigát állomás volt. A Filatorigát állomástól Szentendréig tartó 16,3 km hosszú vasútvonalat 1888. augusztus 17-én nyitották meg. Az 1980-as évek elején a kis sugarú ívekből álló Bogdáni úti pályaszakasz kiváltására nyomvonal-korrekciót végeztek. A nagy sugarú, hosszú ívekkel kialakított új nyomvonalon létesítették a mai Filatorigát megállóhelyet. Az egykori Filatorigát állomást az új nyomvonal elkerülte és ekkortól már csak üzemi-, illetve teherpályaudvarként szolgált egészen az 1990-es években történt megszüntetéséig. A hajdani állomás területén barkácsáruház épült, de a régi felvételi épület a mai napig áll.

A budapesti Lehel tér és a Podmaniczky utca - Szív utca kereszteződés között álló Ferdinánd híd a Nyugati pályaudvarra befutó vágányok fölött köti össze a pályaudvar felépítésekor egymástól elvágott Terézvárost és Újlipótvárost. A hidat 1874-ben adták át, építésére a főváros perrel kényszerítette az Osztrák-Magyar Vasutat. A híd 290 méter hosszú, a Podmaniczky utca felé eső rész 23 kő bolthajláson áll. Próbaterheléséről a korabeli sajtó a következőképpen írt:

"A Két Szív utczai vasúti útvezetéken f. hó 27-én délután tartották meg az első próbaközlekedést. A híd a vasúti vágányok felett a Terézváros és Lipótváros közti kocsiközlekedést létesít, 200 öl hosszúságra. Tehát kb. akkora, mint a Lánchíd. Ez 1 millió 250 ezer forintba került az Osztrák Államvasút Társaságnak. A próbamenetnél jelen volt Báró Podmanitczky Géza, Wohlfahrt mérnök, Kammermayer polgármester, Bernárd Viktor Osztrák Államvasúti főmérnök. A hídon 12 vasúti sínekkel megrakott kocsi ment át sorban. A szokatlan teher alatt csak kettő milliméter nyomást szenvedett a híd." 

A hidat végül 1874 december 23-án adták át ünnepélyes keretek között a forgalomnak.

A háttérben a Déli összekötő vasúti híd már áll, a Gellért szálló azonban még sehol, azt majd csak 1912-ben kezdik el építeni. A Műegyetem épületegyüttese mögött a Lágymányosi tó terül el. Az öböl fejlesztése a névadó városrészhez, Lágymányoshoz hasonlóan a 19. század közepén kezdődött. Az 1838-as árvíz után kezdték meg a folyamszabályozást a területen, melynek első eleme a Gellért-hegytől délre húzódó töltéspart megépítése volt: ez választotta el a kiszélesedő Dunától a Lágymányosi-tó területét. A József Műegyetem megépítése során mintegy 7,2 hektáros területet töltöttek fel a tó északi részéből. A Petőfi híd megépülésével párhuzamosan 1930-ban megkezdték az Összekötő vasúti hídtól északra eső rész feltöltését. Az 1950-es évektől a nagyszabású beépítések során területe csökkent, az öböl helyén ma többek között a Műegyetem, az ELTE és az Infopark épületei állnak.

A főváros poros utcái a 19. század közepén szűkében voltak a testet-lelket felüdítő köztéri díszkutaknak. Örömmel fogadták hát a városatyák 1869-ben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatótanácsának felajánlását, mely szerint a köz javára magukra vállalnák "egy nagyobbszerű vízmű" építési költségeit. A Kálvin tér közepén álló Danubius-kút tervei Ybl Miklós rajzasztalán születtek meg, az átadás ünnepélyes keretek között történt 1883 októberében. A kút a II. világháború alatt megrongálódott, emiatt eltávolították, 1959-ben az Erzsébet téren állították fel újból.

A tér a nevét 1932-ben kapta. 1954 és 1961 között épült fel a környéken az első lakótelep jellegzetesen szocreál stílusban, a mai metróállomással átellenben, a Kerepesi út és Pillangó utca mentén. A csendes, kertvárosias, „peremvidéki” jellegű tér a 2-es metró végállomásának megépülésével 1970-ben vált jelentős csomóponttá és vesztette el korábbi külvárosi jellegét. Az eredetileg a Keleti pályaudvarig közlekedő Gödöllői HÉV belső végállomását áthelyezték ide. 1980. október 29-én a téren nyílt meg Magyarország első, nyugat-európai stílusban felépített üzletközpontja, a Sugár, 10 évvel később, 1990-ben pedig felépült az Ikea bútoráruház.

"Mindenekelőtt világos, hogy ami ezen a vonalon (a zsidókérdésben) német intézkedés, vagy ami német kívánságra tett kormányintézkedés volt, azt nem állhatott módomban megakadályozni, így e tekintetben passzivitásra voltam kényszerítve. Bár ilyképp a tett intézkedésekről nemcsak előzetesen nem szereztem tudomást, hanem utólag sincs mindenről tájékoztatásom, mégis az utóbbi időben olyan értesüléseket kaptam, hogy ezen a vonalon számos vonatkozásban több történt nálunk, mint maguknál a németeknél, részint pedig olyan brutális, sőt olykor embertelen módon, ahogyan maguknál a németeknél sem történtek intézkedések."

Horthy leirata Sztójayhoz. 1944. június.